A Ford Anglia utódjának szánt első Escort sorozatot 1968. februárjában a Brüsszeli Autószalonon mutatták be hatalmas közönségsikerrel. Az azonnal elkezdett angliai értékesítés után ősztől már Németországban is kínálták a kocsit. A  940 köbcentis, 34 lóerős motortól az 1300 köbcentis, 72 lóerős GT kivitelben gyártott „sportkocsiig” többféle motorváltozattal készítették a kettő- és négyajtós, valamint kombi karosszériás kisautót.

Az angolul kísérőt, védelmezőt jelentő Escort névre keresztelt kocsi a ’60-as évek végétől szinte állandó sikeres résztvevője volt az autóversenyeknek, s ez egészen a mai napig tart, hiszen a Ford Focus WRC egyenes ági leszármazottja a MK I-es, vagy más néven „kutyacsont” Escortnak.
Persze ezt még senki nem gondolta a Ford Motor Sportnál, mikor a Lotus Cortina dupla vezérműtengelyes motorját, fékjeit és váltóját beépítették az első verseny kivitelű Escortba.
A versenykövetelményeket szem előtt tartva módosították a követelményeket, megerősítették a rugózást és a lengéscsillapítást, de a hátsó tengely szinte változatlanuk került a Cortinából az Escortba.
A 160 lóerős és mindössze 900 kg-ot nyomó a Group 2-ben induló Twin Cam (TC) Escort már az első versenyen sikeres volt. Először Roger Clark megnyeri vele az Acropolis Rallyt, majd Hannu Mikkola első Escortos bevetésén elhozza a Finn 1000 Tó Rally első helyét (ezt a következő évben újra megismétli).
A holland, az osztrák rally trófeái után a márka-világbajnoki címet is besöpri a „piskóta Escort”.

1969-ben ismétel a Ford Escort, és begyűjti másodjára is a márka-világbajnoki címet. Érdekesség, hogy a verseny kivitelben egy V6-os motort is beépítettek, később azonban letettek a 3 dupla Weberrel táplált motor versenyen való alkalmazásáról. A versenykivitel utcai változatát néhány angol kereskedésben már árulták, de a vevők egyre több sportos Escortot akartak, annak ellenére, hogy kétszer annyiba került a 120 lóerős utcai Twin Cam, mint egy mindennapi Escort.

Érdekesség, hogy Angliában az összkerék hajtású (!!!) Ford Capri után fontolgatták az Escort összkerekes változatának versenypályára küldését is, ezt azonban akkor még rövid kísérletezés után elvetették(hol voltak még az Audi Quattrók?)
Ekkor kezdték el alkalmazni a Cosworthnál még a Capri számára kifejlesztett, de már 16 szelepes BDA (Belt Drive Serie A, vagyis bordásszíjas, alumínium) motort, lecserélve ezzel a Lotus erőforrását. A széria RS 1600-as dupla 40-es Weberrel szerelt motorja 6500-as percenkénti fordulatszámnál122 lóerőt teljesített, a versenyváltozatok 1798 köbcentiméteres motorral 210, az 1993-assal 230 lóerő körül tudtak.

A sportos kivitelű Escortok egyre keresettebbek lettek a vevők között, mindeközben Hannu Mikkola és Gunnar Palm megnyerte a London - Mexico versenyt egy Escort TC-vel, s a közel 25.000 km-es maratoni futam harmadik és ötödik helyén is Escort végzett.

A London - Mexico versenyen elért győzelem tiszteletére 1970 novemberében bemutatták az Escort Mexico kivitelt. Költségtakarékossági okokból a Mexico egyszerű szelepvezérléssel készült, és csupán egy, 32-es Weber karburátort raktak rá, ezért az 1,6-os motor 86 lóerőt tudott.
1972-től 1975-ig több versenyt, közöttük a Kelet-Afrika rallyt, a RAC rallyt, az 1000 tó rallyt nyerték az akkor már RS 1600-nak nevezett Escorttal.

A versenyváltozatok nyomán kifejlesztett sportos, mindenki által megvásárolható RS 2000-es tipust 1973-ban mutatták be, és bár csak egy évig gyártották, közel 5000 darabot gyártottak le belőle, mely az árát is figyelembe véve igen nagy szám.

A kétliteres motor egy vezérműtengelyes volt, és 110 lóerőt teljesített, ami közel 180 km/órás végsebességhez segítette ezt az utcai méregzsákot, pedig nem volt egyszerű a motort elhelyezni a rendelkezésre álló igen kis térben.
Még az erőforrás 3500-as fordulatig nem sokat mutatott tudásából, afelett igencsak nekiindult – annak idején úgy jellemezték, hogy a vezethetősége precíz mint egy orvlövész, és maga az autó megbízható mint Old Shatterhand. A kényelem és az RS 2000 fényévekre volt egymástól, a merev hátsó futómű hajlamos volt önálló életre kelteni a kocsi farát, ráadásul rázott, mint szénásszekér a kockakövön.
Az olajválság ugyan kicsit fékezte, de nem tudta az RS-ek sikerét megállítani, ráadásul a sporteredmények is egyre szaporodtak. 1975-ben megjelent a már Németországban fejlesztett, és 1975 és 1980 között gyártott MK II-es, bár az MK I-es RS kivitelt még egy évvel ezután is gyártották és árulták a kereskedésekben.

 


Szériakivitelek
Escort Mexico
RS 1600 Mk I
RS 2000 Mk I
RS 2000 Mk II
Lökettérfogat (cm2)
1601
1601
1993
1993
Teljesítmény:
DIN-kW (LE), ford.
63 (86)
5500/min
89 (122)
6000/min
72 (100)
5500/min
81 (110)
5500/min
Váltó
4+1 fokozatú
Hossz/szélesség/magasság
(mm)
3970/1570/1400
3978/1570/1402
4150/1583/1410
Tengelytáv ( mm)
2400
Végsebesség (km/h)
165
181
176
182
Saját tömeg (Kg)
891
790
898
n.a.
Üzemanyagtartály (l)
41
41
41
41
Átlagfogyasztás (l/100Km)
12
13
9,8
8,9
 
Ralikivitelek
Escort Twin Cam (Mk I)
Escort Twin Cam 1800 (Mk I)
Escort RS 1600 (Mk I)
Escort RS 1600 (2.0, Mk I)
Lökettérfogat (cm3)
1598
1850
1798
1993
hengerenkénti szelepek
száma/ vezérlés
2/DOHC
4/DOHC
Teljesítmény:
DIN-kW (LE), ford.
117 (160)
7200/min
128 (175)
7500/min
154 (210)
8500/min
169 (230)
8000/min
Nyomaték - Nm, ford
180/5500
190/5600
240/6600
217/6750
hossz/szélesség/magasság
(mm)
4052/1572/1380
4052/1670/1380
3978/1740/1384
Tengelytáv ( mm)
2400
Fékek
elől tárcsa, hátul dob
elöl-hátul belső hűtésű tárcsa
Saját tömeg (Kg)
900
1027

Manapság ráncfelvarrásnak hívják a 70-es években, azonban elegendő volt az orr-rész és más apróságok átdolgozása ahhoz, hogy második generációs Escortként emlegessék. Az MK2-es gyakorlatilag folyamatosan fejlesztett elődje egyenes folytatása volt, ám eredményeiben magasan felül múlta az MK1-est.

Ford Escort MK2

A face liftingnek köszönhetőe eltűnt azMK1-es jellegzetesen összeszűkölő hűtőrácsa, ami miatt kutyacsont Escortnak is csúfolták, vagy inkább becézték. Az utcai modell ugyan 1800-as motort kapott, a verseny változatban azonban módosítás nélkül épitették be elődje 2000-es erőforrását.

Látszólag tehát nem sokat változott az autó, mégis sokkal kifinomultabb lett, a motor teljesítményét pedig230-ról 250 LE-re növelték.

Az MK2-es az 1975-ös RAC rally-n mutatkozott be a VB porondon, ahol elsöprő sikert aratott. Makinen és Clark az első két helyen végeztek, míg Fowkes és Aaby egy-egy RS 1600-assal a harmadik és ötödik helyet szerezték meg. 76-ban új ember vette át a Ford csapat irányítását, és miután az anyacégnél felmerült pénzügyi nehézségeket is sikerült megoldani, úgy tűnt, minden akadály elhárult az elől, hogy az Escort végre egy sikeres VB szezont futhasson. Menesztették Makinent és leszerződtették Waldegardot, akit a Lancia orra elől halásztak el. Megkezdődhetett tehát a harc a világbajnoki címért.

Waldegard beváltotta a hozzá fűzött reményeket, látványos és pokolian gyors autózással első lett a Szafarin, az akropoliszon és a RAC rally-n. Második Portugáliában és az 1000 tó rally-n pedig harmadik (ez Hamalaien nyerte szintén egy 1800-assal).

Ám a nagy ellenfél a Fiat főleg aszfalton bizonyult jobbnak a Fordnál és az egész évi adok-kapok után négy aprócska ponttal 136: 132 arányban elvitte a Ford orra elől a VB címet. 1978-ra tovább erősítették a csapatot és a már ekkor is neves Hannu  Mikkolát szerződtették. Érthetetlen módon a Montét kihagyta a csapat, Svédországban viszont kettős győzelemmel taroltak. Ebben az évben is hol egy buta defektnek köszönhetően (Portugália), hol a Ford gyár újabb nehézségei miatt folytatódik a Fiattal, az adok-kapok. Amelyik versenyen elindult a Mikkola-Waldegard duó ott mindig az első két helyen végeztek, bizonyítva meggyőző fölényüket a Fiat fölött, de az év közbeni túl gyakori hibás döntést nem lehetett egy-egy versenyen helyre hozni, igy év végén, tálcán nyújtották át a világbajnoki címet a Fiatnak..

Annyi keserű év után megérdemelten a 79-es, a Ford aranyéve volt. Az RS 1800-as az Escortok történetében először kapott (Kugelfischer) benzinbefecskendezőt, aminek köszönhetően a motor teljesítménye immár a hihetetlen, 275 LE-re nőtt. A karosszéria súlyából 135 kg-ot faragtak le, a futóművet, pedig 7 cm-rel megszélesítették. A szezon némi zökkenővel kezdődött és az első pár versenyen bizony úgy tűnt, újra semmi nem akar sikerülni a Fordnak. Portugáliában azonban beindult a Ford henger. Jellemző a 79-es év erőfölényére, hogy az Új-Zéland rally-n négyes Ford győzelem születik. Tulajdonképpen az utolsó verseny a RAC rally győzelmére nem is lett volna szükség, hiszen már korábban bezsebelték a hőn áhított márka világbajnoki címet, sőt az egyéni értékelésben Waldegard megszerzi a sportág első hivatalos egyéni világbajnoki címét.

A ford ezzel be is fejezte a gyári VB programot. A Ford ugyan folyamatosan részt vesz a világbajnokságokon, már azonban nem gyári támogatással, hanem a Rothmans színeiben. 1980-tól Vatanen viszi sikerre az Escortot és az akropolisz a Brazil és az 1000 tó rally-kon aratott győzelmével, megszerzi az egyéni világbajnoki címet, a sportág történetében a máig az egyetlent, amit nem gyári autóval vívtak ki. Itt vége szakad egy korszaknak. Egy korszaknak,  melyet az emberközeli, bár hihetetlen erővel rendelkező, de az utcai autókból átalakított, jórészt hátsó kerék hajtású autók vívtak. Vége szakad egy korszaknak és jönnek a turbók, a komputerek, a kipörgés gátlók és négykerékhajtások.

Szemezgetés a két modell képeiből...
ESCORT MK1
ESCORT MK2